A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a váran­dósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő vá­randósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenes­ségek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bő­vül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a követ­kezményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.

A közlemény gyakorlati szempontból részletezi a várandósság alatti pajzs­mirigy-túlműködés és -alulműködés következményeit, felismerésének és kezelésének lehetőségeit, illetve a szülést követően manifesztálódó postpartum thyreoiditis ellátását és a páciensek gondozását.

A meddőség és a vetélések hátterében genetikai, hormonális, anatómiai, infektív, környezeti, hematológiai és immunológiai tényezők állhatnak. Az elmúlt időszak reproduktív immunológiai kutatásainak köszönhetően jelentősen megnőtt a meddőségi vizsgálati lehetőségek száma.

A csont nem csak támaszt, újabb adatok szerint reproduktív szervként segíti a megtermékenyült petesejt beágyazódását, endokrin szervként pedig az akut stresszválasz kialakulásáért felelős.

A vénás thromboembolia morbiditása és mortalitása jelentős, számítanunk kell ismétlődésére is. A tromboprofilaxis, illetve a kezelés megválasztásában nagy jelentősége van a thrombosis-hajlam ismeretének. A thrombophilia vizsgála­tának mindig egyénre szabottan kell történnie, hozzátartozhat az örökletes és szerzett véralvadási eltérések laboratóriumi vizsgálata is. Nincs egységes ajánlás arra vonatkozóan, hogy mikor, kiknél és milyen céllal történjenek meg ezek a vizsgálatok. Hogy felesleges elvégzésük, elmulasztásuk vagy téves ér­telmezésük kiküszöbölhető legyen, indokolt, hogy a thrombophilia-szűrés centrumokban történjék. Az alábbiakban összefoglaljuk a főbb thrombophilia-vizsgálatokat, azok indikációit és a belőlük nyerhető információkat.

Az antifoszfolipid szindróma olyan szisztémás autoimmun betegség, melyet antifoszfolipid antitestek jelenlétében kialakuló vaszkuláris trombózis és terhességi patológia jellemeznek. A klinikai tünetek megjelenése, súlyos­sága változó. Emiatt az adekvát terápia meghatározásához rizikóbecslés szükséges. A magas trombóziskockázatú betegek esetében nagyobb a va­lószínűsége az ismételt tromboembóliás esemény bekövetkezésének, ezért ilyenkor kombinált, gyakran intenzív antitrombotikus kezelés, sőt egyes recidív esetekben immunszuppresszív kezelés bevezetésére is szükség van.

Az ismételt vetélésen átesett nők terhesség alatti progeszteronkezelése nem befolyásolta az élveszületések arányát sem a nemkívánatos újszülöttkori kimeneteleket a placebóhoz képest.

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek életminőségén nemcsak a nemrégiben kifejlesztett új gyógyszer, a belimumab alkalmazásával tudunk sokat javítani, hanem a kikristályosodott betegellátási alapelvek és célkitűzések követke­zetes betartásával is. Ilyen módon a szervkárosodások kialakulása és a mortalitás is csökkenthető. Akárcsak a reumatoid artritisz kezelésében, a cél – bár ezt nem min­dig érjük el – a betegség aktivitásának megszüntetése úgy, hogy nem alkalmazunk tartósan napi 7,5 mg prednizolonekvivalensnél nagyobb adagban glükokortikoidot. A betegségaktivitás rendszeres, átfogó felmérése elengedhetetlen a gyulladás hul­lámzásainak és az újabb figyelmeztető jeleknek a felismeréséhez.

A dipeptidil-peptidáz-4- (DPP-4) inhibitor linagliptinről bebizonyosodott, közvetlen protektív hatást fejt ki a β-sejtek működésére diabetogén állapotokban. Ezen túlmenően a DPP-4-gátlás csökkenti az insulitist és serkenti a β-sejtek funkcióját autoimmun diabetes nem obez diabeteses egérmodelljében, mely az 1-es típusú cukorbetegségben klasszikus modelljének tekinthető. Egyes típusú diabetes mellitusban (T1DM) a terminálisan differenciált CD⁴⁺ T-sejtekben fokozott a szérum DPP-4 aktivitása és a DPP-4-expresszió. A fentiek alapján indokoltnak látszik a DPP-4-gátlás hatásának tanulmányozása T1DM-ben. Egy közelmúltbeli vizsgálat azt jelezte, hogy a sitagliptin szignifikánsan javítja a glykaemiás kontrollt felnőtt betegek inzulindependens T1DM-ben. Továbbra is fontos tisztázatlan kérdés a DPP-4-gátlás β-sejt-működésre gyakorolt hatása kevésbé súlyos autoimmun cukorbetegségben.

A szülész-nőgyógyászok gyakran szerepelnek kártérítési perek alpereseként. Az American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) 2012-es felmérésében a megkérdezettek körülbelül 77%-a válaszolta, hogy pályája során valamikor már nyújtottak be ellene kártérítési keresetet; a válaszadók átlagosan 2,64 perről számoltak be. (1) E perek 42%-a rezidensként végzett tevékenységükhöz kapcsolódott.